Pál apostol Timóteushoz írt második levele
1
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,
2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak:
Kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Hálaadás Timóteus képmutatás nélküli hitéért
3 Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy szüntelen gondolok rád könyörgéseimben éjjel és nappal,
4 és könnyhullatásodról emlékezve szeretnélek téged látni, hogy ez örömmel töltsön be.
5 Eszembe jutott ugyanis képmutatás nélküli hited, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve, hogy benned is.
6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy szítsd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
7 Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.
Szenvedj együtt az evangéliumért!
8 Ne szégyelld tehát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem velem együtt szenvedj az evangéliumért Istentől kapott erővel,
9 aki megtartott minket, és szent hívással elhívott, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet nekünk Krisztus Jézusban adott az idők kezdete előtt,
10 ami pedig most nyilvánvalóvá lett a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki legyőzte a halált, és világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által.
11 Ennek tett engem hírnökévé, apostolává és tanítójává.
12 Ezért szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok abban, hogy ő a nála letett kincsemet megőrzi ama napra.
13 Az egészséges beszéd példájának tartsd, amit tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
Onéziforosz hűsége
15 Azt tudod, hogy az Ázsiában lévők mind elfordultak tőlem, közülük való Fügelosz és Hermogenész is.
16 Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz háza népéhez, mert sokszor megvidámított engem, és bilincseimet nem szégyellte,
17 sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált.
18 Adja meg neki az Úr, hogy találjon irgalmasságot nála ama napon. És hogy milyen nagy szolgálatot tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.