1 Emlékeztessed őket arra, hogy a hatóságoknak és a felsőbbségnek engedelmeskedjenek, és minden jó cselekedetre készek legyenek. 2 Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanúsítva mindenki iránt.

3 Mert régen mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságok és gyönyörök rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöletesek és egymást gyűlölők voltunk, 4 de amikor a mi megtartó Istenünknek jósága és emberszeretete megjelent, 5 nem az igaz cselekedetekért, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek megújítása által, 6 amelyet bőséggel árasztott ránk a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva, reménységünk szerint az örök élet örökösei legyünk.

8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, hogy erről határozottan tégy bizonyságot, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, akik Istenben hisznek. Ezek jók és hasznosak az embereknek. 9 Kerüld azonban a balgatag vitatkozásokat, a nemzetségtáblákkal kapcsolatos kérdéseket, a civakodást és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10 A tévtanítót egy-két figyelmeztetés után kerüld, 11 tudva, hogy az ilyen letért a jó útról, vétkezik, és önmagát ítéli el.

12 Amikor Artemászt vagy Tükhikoszt hozzád küldöm, siess hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. 13 A törvénytudó Zénászt és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. 14 Tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl a sürgős szükségletek kielégítésére, hogy gyümölcstelenek ne legyenek.

15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben.

Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.